Önismereti, emberi kommunikáció 1.

Sokszor keresnek meg barátaim, hogy értékeljem a szituációikat. Hogy mondjam meg, hogy ők például jól vagy rosszul cselekedtek-e, majd adjak tanácsot. Mindig annak a híve voltam, hogy adj a másiknak a kezébe hálót, nem halat, így összefoglalom azt, amit ezekből én megtanultam, és amiket én szoktam javasolni (nem tudom, hogy egyébként saját javaslatok, vagy égi súgások J

 

1, ismerd fel honnantól indul be  a másik blokkja,

2, ismerd meg önmagadat,

3, szeresd önmagadat,

4, találkozz a legnehezebb ügyféllel.

 

Kezdjük az elején!

1, ismerd meg honnantól indul be  a másik blokkja

Sokunknak, még nekem is sokszor nem ugrik be az, hogy talán nem én vagyok a vétkes. Ha teljes tiszta tudattal ki tudod jelenteni, hogy válaszaidban, szándékaidban nincsenek negatív érzések (düh, harag, félelem, fájdalom, féltékenység stb.), akkor sikerült tiszta maradnod, akkor jöhet a következő  az, amiről most írok ( De amint ezek az érzelmek feltűnnek a szituációban tőled is, akkor már a második szintre kell lépned az olvasásban, a következő poszt , második rész.)

Az adott szituációban az érzelmek úgy lecsapnak rád, mint egy hurrikán. Az érzelmek hurrikánja alól nem tudod kivonni magad, és összecsap feletted.  Azonban, ha tiszta maradtál, és csodálkozva szemléled a másikat, tudnod kell, hogy nem te voltál a fő ok, hanem a másik fél blokkjai, negatív érzései indultak be.

Ahogy Saint Germain mondja, ilyenkor SEMLEGESSÉGBEN tovább kell állni. A nagy kérdés, az az, hogyha szüleidről, párodról, közeli barátokról van szó ezt, hogy teheted meg. Magadban tudatosítani kell azt, hogy ez nem a te negatív érzésed, és nem átesni a ló másik felére, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, így vagy úgy, mert így önmagad képzel újabb negatív félelmeket! Lehet, hogy a minta nem volt megfelelő, de amilyen következtetést levontál, juj de sajnálatra méltó vagyok, az sem jó minta!

A jó hírem az, az, hogy

MINDENKI CSAKIS A SAJÁT LELKÉÉRT FELELŐS!

Tehát, mikor szeretteidből a blokkjaik beszélnek, ezt kell önmagadban tudatosítani! Nem vagy felelős –tiszta tudati állapotban, saját normális viselkedésed következtében – másik fél viselkedésében, legyen akár szó  szülőről, barátról, párodról!

Neked emellett meg kell tanulnod ezt a viselkedésüket ELENGEDNI! Megengedni nekik, hogy így tegyenek, megengedni, hogy saját láthatatlan köreiket futhassák.  Majd ha lecsillapodtak, tudatosítani bennük azt, hogy ti ott vagytok, és ha SZERETNÉ ti tudtok segíteni, de csak FELKÉRÉSRE segítetek.

...