Már többen, akik nálam voltak, nálam gyógyultak (vagy csak támogatást, energiát kaptak tőlem, általam). Mindig elámulnak vehemenciámtól. Meg attól, hogy milyen gyorsan tanulok, fejlődök, és mikre nem jövök rá magam, nap mint nap gyakorlás során. 

Fontosnak tartom, hogy mindent magamon tapasztaljak ki, és próbáljak, és finomítsak. Olyat másnak nem mutatnék, amin nem mentem keresztül.

Tehát magyarázok a gyógyításról, az utakról, arról mit olvastam, mi az én átiratom, a Fénylakban barátoknak, kik jönnek, kik spiriben már szakavatottak, néhányan csak gyógyulnának. De mindenki élvezi, azt az energiát, amit kap. Egyik barátnőm meg is kérdezte, mindezt hogy csinálod? (Fénylak: otthonom, erről később írok. Nem tudom miért, de van ennek a helynek egy szentsége, minden oldalról fény éri, tetőtér, és feltöltődik, te is, aki betérsz, vagy bárki) 

Gondolkodtam, majd azt mondtam: Egyszerűen nem hiszem el, egy másodpercre sem, hogy nem tudom meggyógyítani, vagy nem tudnék rajta segíteni. 

Ezt értik, és ők megnyugszanak, jó kezekben vannak. Minden nap jön barátoktól viszontüzenet, hogy jobban vannak, és köszönik. Kell több??? A héten jutott eszembe -épp előadást tartottam a hallgatóimnak-, hogy én valójában kislánykoromban orvos szerettem volna lenni....nem lettem...de most úgy tűnik, megvalósítom jelenlegi életem kislány álmait.

Megtaláltad életudatad.- írta meg minap a barátnőm nekem:). És igen. Igen.