Tegnap reggeli tanításomat mesélem el. Minden reggel 10-15 embert kezelek, főképp időseket, akik rokonaim, vagy barátok rokonai. És az idősebbeknek azért valljuk be, hogy komoly problémáik vannak. Kezelek zöldhályoggal, daganattal, derékfájdalommal, térd és kéz elüszkösödéssel (vagy legalábbis kevés vér megy a néni kezébe, olyan kékes színű) idősebbeket. Így nagy merészség volt az, hogy megkérdeztem az ingát, hogy nekem valóban a tisztítandó csakrák feltérképezése után, szintén ingával, kell-e prána színekkel gyógyítanom? A helyzet ugyanis az, hogy erősen kell ellentartani ingának (mert nem én ülök és pörgetem reggeleként, hanem komoly erő és ellenerő kell, hogy pörögjön), így reggel 40-45 perc után, nagyon fáj kezem, és már a jobb kezemben is tartom, megtanultam kezelni, pörgetni energiát adni, nem kellemes. És aggódtam, hogy közben ínhüvelygyulladásom is lesz.

A válasz az volt, hogy nem. Hallottam bentről is, hogy az inga csak eszköz, te vagy a gyógyító. Már amikor a csakrákat szólítom, kinek, milyen csakrái koszosak, alulteljesítőek, már akkor felveszem a kapcsolatot a pácienssel, és így már megy az energia, majd két napja gondolatban tisztítom a csakrát (szervet),  majd töltöm fel.

És akkor a galiba!!! Nem tudtam, hogy ezzel akkor most ugyanolyan jót teszek-e, így felhívtam anyámat, és azt, akivel még jóban vagyok, hogy változik a módszer mondja, ha nem érez semmit. Merthogy a kezeltjeim közt, vannak olyan betegek, akik nem eshetnek ki a napi energiaritmusukból, csak azért mert módszert variálok.

ÉS bejött!!! Nem volt probléma, én vagyok a kulcs:), megy a gyógyító energia