Volt olyan szerencsém, hogy egy napon két oldáson is részt vettem. Tudom, hogy nem olyan jó egy napra tenni két lehetséges oldást, de konzulenssel beszélve engedélyezte.

Előző nap, egész nap semmit nem tettem. Csak készültem a másnapra. Éreztem, hogy történnek majd a dolgok, a vihar előtti csend...

1. szellemsebész, szellemgyógyász: anyaságot, nőiességet néztük meg, és a női felmenőimhez kapcsolódó karmaszálakat szüntettük meg, oldottunk fel régi régi kötelékeket. 17. ükanyámhoz kapcsolódó karmaszál , messze vezet minket, de nagyon elfáradtnak tűnt számomra, rég várta az oldást. A történet az volt, hogy megölte gyermekét ezért szenved, hogy hol vagyok ebben én? Én voltam, az, akit akkor meggyilkolt. Megbocsátottunk egymásnak. Anyám nagymamája volt a következő. Azt hallottam rögtön: Fiúnak kellett volna születned! Csak úgy zengett a fejem. Mondtam, hogy bocsi, de így alakult. Kiderült, hogy anyaként sok-sok gyermeket szült, anyám elmesélése szerint 9-t. Így nem tett mást, csak egy férfitől függött az élete. Nem akarta ezt nekem, ezért akarta, hogy férfi legyek. Megbocsátottunk egymásnak, elengedtem, kértem, törődjön bele, én is nő vagyok, anya leszek.

2, ikerláng gyógyítóhoz mentem második oldásra. Keveset beszéltem, inkább felemelkedett mesterek gyógyítására vágytam. Roppant érdekes volt. Mintha méhemet tisztították volna, és nagyon erős húzásokat éreztem, Uriel arkangyal jelenlétét és Mária Magdolnát (egy erős női felemelkedett mestert) érzékeltem. Amint vége felé tartottunk éreztem, hogy valaki megfogja a kezemet. Érezhetően erősebb volt, én arra gondoltam, hogy miért csak az egyik kézcsakrámat kezelik, hisz ott a másik is. Pöröltem magamban. Majd jött egy gondolat, de ezt csak később...

Orsi meditáció után megkérdezte, én meg elmondtam ugyanezt. Azt mondta, hogy elég jól érzékelek, mert tértisztításra Uriel arkangyalt fújt, Lady Nada jött el (aki energiájában hasonlít Mária Magdolnára). Férfiakkal szembeni bizalmamat állították vissza. Elmúlt életek, sok sok életek kapcsolatait oldották- férfiakra vetítve. Mintha reggel a nőiességgel, délután a férfiassággal kellett volna foglalkoznom. És minthogy férfiak, itt volt Édesapád is hogy segédkezzen. Na én ekkor, elsírtam magam, mert úgy éreztem, amikor megfogták a kezem, azt súgják fülembe "Apád van itt.", de kishitűen azt gondoltam, hogy kerül ide a felemelkedett mesterek közé (bocsi, Apa). Még most is könnybe lábad a szemem, mikor írom. Hazafelé menet is sírtam, már csak az örömtől, hogy ÉREZTEM. Akár mestereket, akár arkangyalokat, akár Édesapámat.