Már nem tudom, hol olvastam, hogy gondolj szerelmedre, miket érzel, vágysz rá, ott akarsz lenni mellette, szeretnéd tudni mit gondol, hogy hiányzol -e neki stb. Akkor gondold azt, hogy az égiek is ugyanolyan szeretettel, szerelemmel néznek ránk. Ezt mindig tartsuk szem előtt, ha magukra gondolunk, mert igenis fedezzük fel magunkban azt a személyt, aki egy másiknak a SZERELME lehet, hogy milyen is az! És akkor már ott tartunk, hogy csak egy plusz szeretetforrás a másik!

Velem tegnap este fordult valami, még nem teljesen jelenteném ki, hogy fordult, inkább mondjuk azt, hogy elkezdődött valami! Íme ezen a cetlin őrzöm a lelkitársam tulajdonságait. Olvasom napról napra, bár már régóta nem fordultam felé, az ember olyan nagyszerűen tud eltekinteni attól, ami igazán fontos, és releváns, de munkás...

Szóval, hosszú idő után, mondogatom magamban: SZERET, POZITÍV, VIDÁM, BOLDOG, CÉLTUDATOS. Majd megálltam, de hopplá-hopp! Ez én vagyok! Büszkén jelentem ki, szerelmes lettem önmagamba! :)

Ennek is el kellett jönnie, hónapokon át láttam a cetlit, olvasgattam a sorok közt, és csak most állt össze a kép. Fenti blogbejegyzéssel együtt, csak most látom azt, hogy az Önszeretet honnan jön, és jöhet (korábban ugyan kaptam olyan mottót égiektől: Mi szeretünk, de nem tudunk megtanítani szeretni!) bármilyen segítség, ha én nem állok bele, nem fogadom, nem kezdem el mondogatni magamnak, hogy Szeretem magam, bízok magamban, akkor megmaradok a jaj de szerettem volna elérni azt, amit mások könnyedén megléptek szinten. És marad a sóvárgás, ahelyett, hogy építeném magad. 

De nem! Szintet léptem! Azt még nem tudom, meddig tart ki a szerelem, csak egy fellángolás, vagy életre(életekre) szóló lesz, de várom már hogy megint rám nézzen, és elmondja mit csinált, merre járt!

Köszönöm a tanítást! Áldott légy!