Azt gondolom, hogy az önszeretet mellett egyik legerősebb önmagunkra érvényesítendő tétel: az elfogadás. Elfogadni, hogy a másik, úgy él ahogy, úgy dönt, ahogy épp a saját tapasztalatai alapján tud és képes dönteni. És  a döntéske miértje, mikéntje mélysége nem ugyanaz. Lélekről lélekre változik. Mindig keressük a lélek értelmezését, kapcsolódást, holott van olyan, hogy egyek vagyunk szétaprózva is. Nem tudunk ugyanúgy dönteni, nem tudunk ugyanúgy élni, nehéz két embert összehasonlítani! Hiszen, teljesen más előző élettapasztalatok állnak az egyik, és másik előtt is (még ikerlélek szintjén is). MÁST tapasztalunk, mégis kollektív igazság, tudat lesz belőle.

No, de az alaptéma! Úgy látom, hogy a fent jelzett két igen erős tételt sokan off gombon tartják, passzívan. Még én is, nem vagyok kivétel. És talán mások elfogadásban, másokban önmagunk látása, másokban önmagunk szeretése, kincsek felhajtása és örvendezése oda vezet, hogy önmagunkat látjuk viszont  a másikban, önmagunk szeretetével találkozunk. Az egó, pedig összezavar. kell, hogy földön létezzünk, kell, hogy legyen, de kordában kell tartani.A három gomb így összefügg. 

Azzal, hogy döntünk, önmagunk mellett, azzal óriási lépést tettünk. Elég csak arról dönteni első lépésként, hogy elkezdek önmagam érzéseivel foglalkozni, észreveszem önmagam érzéseit (mit az, ami bosszant, mitől kerülök ki a konfortzónámból, mi az ami eltávolít másoktól, szeretettől, de emellett jó, ha azt is tudjuk, mi az ami magunkba jó és szép, szeretetteljes, mi tesz boldoggá, mitől varázsolódsz el, miben leled kedved). 

Döntöttél, hogy szereted magad. Ezt már az univerzum tudja értékelni és meghálálni is. Hiszen a Teremtő (szülő) annak örül a legjobban, hogy ha te szereted önmagadat, találkozol önmagad valójával, észreveszed a saját korlátaidat, érzéseidet. Mondhatjuk úgyis, hogy leveszed a tanítás ezen súlyát válláról, ha lenne ilyen, és ha teherként élné meg (mert nem, mert engedi, hogy te szabadon válassz az életed alakulásáról, szabadon dönts, ő elfogad). 

Hogy miképp szeretheted önmagadat? Milyen régóta gondolkodom ezen. Hosszú idő óta ez egy életfeladatom, szeretni magamat. Előző életekben  nem dicsekedhetem  életekkel, nem döntöttem sokszor jól, és nem jártam a szeretet útját. Sőt, jelenlegi helyzetemben is sokszor rosszul döntöttem, karma, kötések, stb. befolyásoltsága alatt, vagy csak saját egóm fogsága miatt. Lelkem önbántalmazásra, vezeklésre vágyik, áthaladtam a másik oldalra. Amióta spiritualitással dolgozom előjön a bűnös voltam, és a  vezekelnem kell  miatta minta,  így kezdtem el foglalkozni önszeretettel, majd ezek után, azzal is törődöm, hogy tapasztalataim által más is gyarapodhasson.

Futás közben sok üzenet, jó gondolat jön, ahogy másnak is, hiszen ez egy meditatív állapot. Akkor jön az is, hogy miről írjak, plusz egy két gyakorlat. Önszeretet témában most annyi jött, hogy nézzük felül, vessünk számot a pozitív oldalunkkal, mi az amit bennünk jónak vélünk, mi mit vélünk jónak, mi az, amit mások látnak, de mi magunkban nem. Aki elég bátor ahhoz, hogy tényleg belekukkantson, annak ajánlom eme oldalon a Johari ablak tesztet, és küldje el ismerőseinek, hidd el, meg fogsz lepődni.  Minden pozitív plusz tulajdonságon gondolkodj el.

Figyelj az egóra! Az egó saját életének, és létének feltétele, hogy te légy vagy nagyon magason tartva, messze az emberektől, hogy csak felülről tekints alá, vagy légy nagyon alacsony módon tartva és érezve, hogy az általános összehasonlítgatás után, úgy érezd, te kicsi és szánalmas vagy! Ezért most arra kérlek, hogy told félre az egót! EGO OFF gomb, vagy legalábbis halkan szóljon! Nagyon zavaró! De ebben is mint minden másban, benne van az előző életek útja, hogy azokon keresztül te ebben a jelenlegi életedben, hogyan fejlődj leginkább (értem én ez alatt azt, hogy aki előző életeiben felsőrendű volt, azt most az egója szépen táncoltatja és vica versa).

 Az önszeretet módja is változik lélekről lélekre. Nincs két egyforma életút, élettapasztalat, mi tesz téged boldoggá, mi az, ami mondjuk előző életedben boldogságot hozott és talán most is (én például láttam, hogy táncos voltam régebben 1850-s években, és igen mai nap is feltölt a zene és a tánc. Lelkem emlékszik. Vidul. Feltöltődik.) Így nem egyszerű tanácsot adni! És ilyenkor jönnek a sablonos mondatok, légy boldog, harmonikus, válaszd önmagad, szeresd önmagad. EZ addig klisé, amíg fel nem töltöd élettel, és szeretettel. 

KÉRD, hogy jöjjön változás, dönts önszeretet mellett és kérj olyan dolgokat, tapasztalatokat, ami efelé visz, az önszeretet felé, hogy felismerd önvalód pozitív megéléseit!

 Elfogadás: ON gombról. Nagy kihívás. Megengedni, ahogy Teremtő nekünk engedi meg, hogy olyanok legyünk, amik. Nézz körbe, te hány embernek irányítod életét? Manipulálod, érzelmileg, verbálisan? Nekem nagy lecke volt felismerni, hogy sok ember életét manipulálom, sőt nem fogadom el. Oktató vagyok, döntök sorsokról, jegyekről. Ma már ez is kihívás. Nővér vagyok, gyakorlatilag végigszekáltam, felneveltem húgaimat, megmondtam mit vegyenek fel, mit tegyenek, véleményem állandó sulykolásával, még arról is döntöttem, hogy miképp gondolkodjanak. Nem beszélve emberi kapcsolatokról, ahol szintén lefektettem mi a jó, mi a helyes, bele sem gondolva, hogy a többiek mit is szeretnének. És mindezt őértük csináltam, mert én jobban tudom, mert én megvédem őket egy rossz tapasztalattól (ilyen nincs is, minden tapasztalat hasznos), stb. Ugye ismerős? Nagyon nagy kihívás ebből a körből kilépni, és sokszor még az "áldozatok" sem érzik azt, hogy elengednének, mert nekik valahogy elfogadott volt az, hogy mások mondják meg mit csináljanak (így válik kettős tanítássá, imádom univerzum pontosságát). Ott álltam és láttam, hogy vádlón néznek rám barátaim, rokonaim, mert már "nem segítek", holott így segítettem a legtöbbet. És végig kell nézni, ahogy szökik ki belőlük a felém érzett bizalmuk, mert egy feljebbvaló jóra cseréltem, nekik is. Azóta mindenki megnyugtatására, rendeződött, belátták, megköszönték. De kihívás rossz arcnak lenni, és neked könnyebb lett volna folytatnod komfortzónás megmondó ember szerepedet. 

Tehát elfogadni őket, ahogy élnek, döntenek, saját tapasztalatuk, tudásuk, érzéseik alapján. Lehet őket informálni, hogy mit lehetne még, és itt vékony a mezsgye, mert nem befolyásolni, hanem szólni, és ha úgy dönt, hogy érdekli a téma, akkor megteszi. Én ezt gyógyításnál érzem, tudom, hogy valakinél jó lenne egy lelki úton való munka, és gyógyulna, de nem tehetem meg, csak várom, amíg ő is erre a megállapodásra jut. És megint bejön az egó! Ha elutasítják a gyógyítást, támogatást, az nem rólad szól. Nem kell felfújni, megsértődni, de bezzeg én jobban tudomozni! Várni türelemmel. Ha benne van lélekútjában , akkor majd dönts. Nézd mindig a Teremtő szempontjából! (ezt theta healingből vettem át).

És végezetül: miért fontos az elfogás, önelfogadás? Mi végre? Azért, hogy eljuss az önszeretetre, ha már magadat képes vagy szeretni, másban is látod önmagadat, így mindenki felé nyitottá válasz. Amióta spiri tisztításokkal, oldásokkal dolgozom megnyílt a világ! Lehajolok nővényekhez, megállok állatoknál, és beszélek velük, nyílok feléjük. Korábban rohantam, mentem dolgomra. Ma meg el elcsodálkozom egy egy csodás pillanaton és hálát adok, minden tanításért, napért. Megéri.

Amikor levetítik fent az életed képsorait, és megkérdeik hogyan szeretted önmagadat? hogyan szerettél? Akkor a válaszban nem lesz már, "az úgy volt, hogy", "nekem nehéz sorsom volt, sosem értem rá magammal foglalkozni" stb.  Nem lesz lehetőséget megmagyarázni, mert nem is fogod, ott csak lelked lesz, egód már nem. Te hogyan válaszolnál a kérdésekre most? Milyen filmet néznél szívesen? Már most elkezdheted, már most változtathatsz! 

Áldás rátok!