Az érzelmek felismerése mellett, ami már egy óriási lépés önmagunk ismeretéhez, és olvasatához, fontos szólni a saját magunk érzelmi beállítódásáról. Hogyan viszonyulunk önmagunkhoz?

 Barátnőm, aki szintén spirituális beállítottságú, egyszercsak felém fordult:

- De ne mond már nekem, hogy elengedés. Hogy engedjem el. Egyszerűen nem megy el. Ki sem mondom. Engedd el, engedd el. Jó cucc. Te is tériszonyos vagy, és most megint féltél a mozgólépcsőn, akkor most te is mondogatod, hogy engedd el és elmegy? Vagy már korábban mondogattad, és látod, nem ment el?

Remek példát mondott. Elgondolkodtatót. Szembesített saját érzelmeimmel, saját felelősségemmel. És mi is a válasz? 

A válaszomban kitértem arra, hogy mennyire ismeri is az egyén saját érzéseit. A fenti esetben, igen tudom, hogy tériszonyom van, érzem magamban a halálfélelmet, ha mozgólépcsőre kell mennem. Tudom, mi játszódik le bennem. Gyomorideg, feszültség, megrekedés, mozdulatlanság, közben szervezetemben termelődik a cortizol, a stresszhormon, azért, hogy felkészüljek a futásra, vagy ütésre. De egy dolgot nem említettünk eddig! A hozzáállást. Az érzelmeink ismerete után, az érzelmeinkhez való hozzáállás ismerete is egy fontos lépcső. 

Te miként tekintesz a saját (halál)félelmedre? 

Mered azt mondani, hogy elengeded? És be mered-e vállalni, hogy ezzel, nem megy el, de  a pillanatnyi rossz, negatív érzést leveszed róla? Vagy ha már ismered eme érzésedet, teszel-e ellene?

Magam eljártam többször is falat mászni, csak azért, hogy leküzdjem eme félelmemet. Biztonságot, bizalmat éltem át. És sikerült, már első nap sikerült felmásznom, tudtam és éreztem, hogy támogatnak, de nekem kellett megmásznom, legutolsó gumikövet is megérintenem. Javult a mozgólépcsős tériszonyom azóta. 

És igen, mondtam, hogy elengedem a félelmet, falmászás közben is. De azzal, hogy ráerősítettem, hogy a hozzáállásom is pozitív magam felé, hogy látom, mi van emögött, szembenézek vele, fölé kerekedem, teszek a félelmem ellen, már igenis hamarabb jön el az elengedés. Az engedd el - így pozitív attitűddel véleményem szerint már egy lépés a fejlődés felé.