Vannak olyan klisének tűnő mondatok, amelyek életeket, szituációkat, pillanatokat menthetnek meg. Saját magam példáján ismertem fel eme mondatok mögött lapuló TANÍTÁSOKAT.

Mint egy mély ima, mantra veszem őket elő, ha úgy érzem itt a helyük, szükségem van eme mondatokra, mantrákra.

Az első sokszor, sok helyen alkalmazott ősi mondat: NINCSENEK VÉLETLENEK. 

Állj meg abban a pillanatban, amit csinálsz. Állj és tanulj belőle! Nincsenek véletlenek, mit kell tanulnom ebből a pillanatból, miért kaptam ezt a szituációt? Mit kell belőle átvennem? Keresd az okát, az OKOS ember azért okos, mert az OKot keresi.

A második támogató mondat:AHOL A FIGYELEM, OTT AZ ENERGIA.

Mit erősítesz gondolat, szó, tett szintjén? Pozitív vagy negatív dolgokat erősítesz meg a figyelmeddel? 3 nanosecunduma (pillanat törtrésze) van minden embernek eldönteni, melyik fiókba teszi pozitívba vagy negatívba? Mire pakolsz figyelmet? Mire helyezel hangsúlyt? Sok-sok betegségnek ez az alapja, mindenről már rögtön a negatív, legvégsőbb dolog jut eszébe az embernek. Semmi átmenet, vagy árnyalat. Tudd, hogy azzal, a figyelemmel megerősíted az univerzumba az irányodat, ha az a negatív rossz gondolatok sora, akkor az nő majd... 

A harmadik csúcsmondat: MINDENNEK MEGVAN A MAGA ÚTJA.

Nagyszerű elfogadást pártoló mondat. Megvan mindenkinek, és mindennek a maga útja. Javaslatot tehetsz, felajánlásokat tehetsz, de várd meg a választ. Ha nemleges, engedd el, engedd meg neki a tapasztalást, tanítást. Rengeteg családi, emberi kapcsolati, párkapcsolati példát tudnék mondani. Csak (!) szeretet nevében, zászlaja alatt valakinek "megkönnyítjük" az életét, beleegyezése nélkül, avagy ellenállása mellett. Azt mondjuk, ohh szegény, ő úgysem tudná, na majd én helyette megoldom...Nekem két perc. Ami neki tanítás volt, te átveszed, megoldod helyette, nálad meg az önbecslés, önszeretet, saját magunk határát mozgatod (mert nem a te dolgod, onnantól, hogy nem kérte). Nem sajnáljuk, nem nézzük le, csak konstatáljuk, mindennek megvan az útja, neki is megvan a maga útja (jó vagy rossz, ki tudja, ne minősítsünk életet, tapasztalatot. Sosem tudhatjuk igazán.)

A negyedik vezér mondat: SZERETETHIÁNYBAN VAGYOK.

Saját megtapasztalás. Negatív észlelésben voltam. Rosszul voltam, semmi nem volt jó. Kérdeztem égieket, mi történik velem, miért egozom, vagy féltékenykedem... mire fel??  Szerényen válaszolták: szeretethiányban vagy. Gyönyörű válasz! Kikerültem az egyensúlyból, eltolódott a mérlegem, nem találtam a helyem. ÉS már nem működtek a kognitív gondolkodáshoz szükséges agyi feltételek. Jó rendben, mi legyen? Kérj szeretetet! Rendben. És ott és akkor kértem magamra feltétel nélküli szeretetet, mert hiányban vagyok. Kértem, hogy töltsenek fel annyira, amennyire itt és most szükségem van. Ugyanígy te is kérhetsz magadra feltétel nélküli szeretetet!!!

Az ötödik saját magunkat kisegítő régóta ismert mondat: LEGYEN MEG ISTEN AKARATA!

Hadd folytassam az előző elfogadó folyamatot: Legyen meg Isten akarata az életemben!  Lehet ellenállni, lehet prüszkölni, nyűgösködni. De a végén, nyugvóponton csak azt akarja az ember, hogy lehető legjobb úton módon rendeződjenek a folyamatai, életterületei. Fentről jobban tudják, többet látnak, és nincsenek saját egójuk gúzsába kötve. Engedd meg, engedd be minden életteredbe a Teremtő szándékát! Hidd el, csodákkal jutalmaznak!

Áldás rátok!