Minden jegynek megvan a maga tanulnivalója. Mi az, amit azért kell átélnie, hogy felemelkedjen belőle. Általában ezek pont olyan dolgok, amelyek kivezetnek a komfortzónából. Abból, hogy minden teljesen jó, ahogy van. Mert nem biztos, hogy az a jó, amiben szépen belehelyezkedtünk. Saját magamra is értem, még nem jött el az én hónapom :), de szinte minden nap azzal szembesülök, amit meg kell tanulnom, és igyekszem. 

Az ikrekkel együtt lenni, óriási élmény. Mindenről lehet beszélni, szeretik a társaságot, jó vendéglátók, mindent megtesznek, hogy mások jól legyenek. Akár saját maguk teljes önfeláldozásával. Saját erejüket teljesen átadják így másoknak, ismeretleneknek is akár.

Sokszor nekem az az érzésem, hogy amit beszédben megálmodtak kreáltak maguknak, azt az életet, azt nem élvezik. Ők az álmok álmodói. Sok művész is ikrek. De az álmok, álmok maradnak míg le nem hozod ezeket 3d-be.

És miért is jön a szembenézés? Azért mondhatták, ahogy ők tolmácsolták nekem: "sok beszédnek, sok az alja". Így, ha mindig álmok, álmodói vagyunk, és mindig másra vágyunk, mint ami körbevesz óhatatlanul szakadék képződik aközött, amiben élni szeretnénk, és amiben élünk. De kell a tükör, kell az, amikor a folytonos méricskélésnek vége lesz, és megnézzük, mekkora a szakadék. Nézzük meg, mekkora a beszéd alja... 

Kedves álmok álmodói bőséges energiát kívánok nektek a szembenézéshez!

Áldás rátok!