A gyógyító, új generációs barátnőm sok mindenre tanít engem. Erre a megállapításra is ő vezetett. Én, lineáris, strukturált gondolkodóként előre terveztem. Terveztem időmmel, találkozókkal, még a meditációra szánt időt is terveztem. Ő vezetett rá arra, hogy nem létezik tervezés, nincsenek szabályok. Addig meditálj, amíg jólesik, úgyis szólnak az égiek. És igen. Ma is szóltak, mert már nem tervezek. Vele sem tudok tervezni és csak engedem, hogy ússzak az árral. A metafora alapját pont ő ihlette. Mert megbeszéltünk egy találkozót, ő nem mondta biztosra, de én már terveztem időmmel, energiámmal, étellel. És nem jött el, de nem is írt, mert neki így természetes. Persze, bennem számtalan kimondatlan aggódás, kötés energia gyűlt fel.
És ekkor ötlött fel bennem eme gondolat. Ő olyan mint egy hal, aki úszik a folyóban, és én próbálom az ő egyéni szabadságát, életét bekorlátozni, de ő kiúszik, kicsúszik kezem közül.
És igen ez lenne a természetes! Aki szabad az szabad is marad. Így nemcsak ő vált szabaddá, vagy maradt szabad, hanem engem is felszabadított. Elengedtem a tervezést. Régóta már nem számolok az idővel, van amikor már nem 15 perccel korábban érkezem, mint előtte, hanem pont időben. És ha valaki azt mondja nekem, hogy nem biztos, vagy érzem, hogy bizonytalan, hogy látom, akkor azzal így számolok. EZ az ő élete, az ő útja, az enyém, az, hogy az én utamat járjam és ne kössek másokat.
És ez igaz, mindenféle kapcsolatra is! Sem a párodat, sem gyermekedet, senkivel nem kell tervezni, viszont áldani kell az időt, amit veled tölt. Engedjétek el őket, és annál édesebb lesz a viszontlátás! 
Áldás!