Nem éreztem semmit hazafelé, könnyeket a szemben, vagy remegést, vagy bármit. Átment rajtam az úthenger, bekövetkezett a legrosszabb, amit el tudok képzelni, és mi történik??? Az élet megy ólmos nehézséggel tovább, sehol egy megtört pillanat, sehol egy megállítógomb, egy hűhaaa, most aztán, micsoda pillanat volt ez! :(

Ugye a szappanoperánk egyik epizódjához érkeztünk, találkoztunk. Én, aki azt gondolta 900 résznél járunk, rájöttem, hogy a másik fél, kb. még a castingen sem volt. Kiöltözve, ahogy kell, kellően vagányan, és mégis totál kedvesen, végig flörtöltem a délutánt. 

Egy pillanat, csak egy pillanat... úristen, ha nem látom meg, talán ma ugyanezt mondom, más endinggel. Harmadik órája szakmai dolgokról beszéltünk, mire véletlenül rápillantottam telefonháttérképére. Egy női arc mosolygott vissza, roppant fiatal volt, talán még 20 éves sem, csücsörített az ajka a boldogságtól. 

Ledermedtem, lefagytam. miért voltam abban a hitben, hogy csak én létezem senki más? hüvős lett a levegő, ő azonnal érezte, szűkszavú lettem, kissé arrébb ültem. elkezdtem pakolni, faggatott még szakmai dolgokról, de az agyam már rég más gondolatoktól hemzsegett: most akkor mi lesz? most akkor miért nem mondták el? pontatlan az ingám? nem ő az ikerlelkem? ha igen, érezné... kiégtem, elvesztem, semmim sincs. mindennel érkeztem, és semmivel távozom. elindultunk, ő mondta megy mosdóra, már elbúcsúzna. én éreztem, hogy időt kell nyernem, nem ezzel a szándékkal jöttem, össze kell szednem magam. leültem egy padra, mondtam megvárom. egy dologért  jöttem el, hogy ezt  a négy szót átadjam neki: Tetszel nekem, szeretnélek megismerni. Bizonyosságot akartam neki adni, de így, most mi legyen? hallgassak, mint egy hal..?? nem szeretem a halakat, és egyébként sem adom fel. Megjött, mondtam, mondanom kell valamit (annyira látta rajtam, nem tudom ezt hogy érezte meg), akkor leüljek?, mutatott a padra? nem- habogtam, hebegtem, nagyon látványosan idéztem a hollywoodi produkciókat, megakadt a hangom néha mikor beszéltem a kis szünet után: Tetszettél nekem, akarom mondani tetszel nekem, szerettelek volna megismerni. De most így átgondolom kapcsolatunkat (én arra gondolok, hogy megsemmisítek néhány kapcsolódási pontot, Fb, helyek ahová nem megyek egy ideig). Kifelé még azért megkérdezte, hogy amit most kijavítottunk szakmai anyagot, azt átküldheti -e? Nem is válaszoltam. Férfiaknál ez a fajta kommunikációs síkváltás gyönyörű, ha pont nem velem játszanák el, még elgondolkodnék a racionalitásán. 

Hazasétáltam, nem sírtam, nem könnyeztem. Semleges maradtam az utcán, másokat úgysem érint, és ahogy körbenéztem a világ - legnagyobb megrökönyödésemre - nem állt meg, még az én kedvemért sem. 

Itthon inga szerint, így kellett lennie, nem tudhattam, mi készül. De a villamoson azért többször hitet vesztettem, majd nyertem, mint a szeret, nem szeret virágtépkedésnél...mi lesz a legutolsó, vajon szeret-e?

Ezen az estén, több női minőségű felemelkedett mester is eljött támogatni: Szűz Mária, Mária Magdolna, Lady Nada.Tényleg semlegesen fogadtam életem egyik meghatározó (előre nem látott, szomorú) eseményét. A szeretet és a fény nevében írom le, hogy ők segítettek.

Nem tudom, mi lesz. Semmi bizonyosat nem tudhatunk, csak hihetünk. Hihetünk abban, hogy a belső fényünk elég, elég egy jobb, teljesebb élethez. Hogy ez próba volt, az én próbám, nem tudom. Látom, ha hiszem.