Aki benne van tudja milyen másféle kapcsolat ez, aki nem, az kívülről drukkol. Nem lehet földi szerelemhez hasonlítani. Ezt hiába mondogatták nekem, amíg én nem élem meg, és nem írom le, addig úgysem megy át rajtam eme tanítás. Tegnap volt az ötödik előző élet utazásom. Boldogok voltunk, ha nem is sokáig, -de kölcsönös volt egy szinkron a vonzás- együtt, csak úgy jöttek a képek. Ezt az életet már régóta szerettem volna  megutazni, mert egy kiragadott képkocka fejemben volt régóta, de most kibontottam a kontextust. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lefekszem és ennyi mindent kitalálok, érzek, látok. A tegnapi kép: kezemben van a teste, én térdelek, már meghalt vér mindenhol, és sajnos én későn érek oda. Majd a gyilkosa lesz a férjem. Én ugyanannyira taszítom el majd a fiam, mint engem az anyám. Körbe és körbe forognak a karmakörök. Én meg csak pityergek a földön a szobában, ahol utazunk, és oldom ki az ősrégi fájdalmakat. Akkor és ott jöttem rá, ez nem vicc, ez egyszerűen: VAN.

Asztrológus-látó azt mondta nekem, hogy ezen életemben az ÖNMEGVALÓSÍTÁS a feladatom. Mi más a spiritualitás mint önismeret? Nem keresem-e, és nem találom-e meg azokat a félelmeket fájdalmakat, amelyek hosszú időn keresztül rakódtak rám??  (És az ember ezt úgy érzi, hogy valamit mindig rosszul csinál, és valamit kapásból utál, szeret, tud csak nem ismeri, érti, miért is). De igen.

Nos, az ikerláng történetről sok helyen olvashattok, kedvenc tiszta forrásom: Kristályfény33, rengeteg jó megközelítést találtok. Az ikerláng a csillagképemben is elvezet a HIThez, és ezt tette, és teszi másoknál is a sajátjuk. Megismered önmagadat, kioldod magadból a régi sérelmeket, mindezt azzal a motivációval, hogy talán egyszer együtt lesztek. Erről már korábban is írtam, de ismét fordulóponthoz érkeztem (nem tudom még most sem, mi lesz a vége, magam is kíváncsian várom), az asztrológus-látó szerint jelenlegi életünkben, csillagkép alapján nincs egymáshoz közünk. Nagy levegő.... Ismerem, látom, közel hoztak minket egymáshoz, számtalan életemben főszereplő volt. Más spirituális gyógyító vélemény szerint, ha utazom és oldok, és dolgozom magamon, akkor megadják nekem. 

Nem maradt más hátra, csak az előre:), kértem a csodát. Mikor kértem, reggeli meditáció után, 10 percre rá, írt (ikerlélek társam), valami kisdolog miatt, megkeresett. Elsírtam magam. Nem is tudtam válaszolni. Dolgozom magamon, változom, látom magamon, és mások is látják rajtam. Elkezdtem talán önmagamat megtalálni, gyógyítóként is, amely egy másik szakma, de erről majd máskor beszélek. Elvárások nélkül kérem a csodát, nem azért mert ilyen, vagy olyan vagyok, meg ezt vagy azt tettem. Itt nincs helye védőbeszédnek. Kértem, hogy ébresszék fel Őt, kértem, hogy lássa azt, ami/aki én vagyok.

Eltelt egy pár nap. Messzire került tőlem, már nem minden gondolatom ő, de persze előjött, tegnap előző élet utazással ismét közelembe jött a boldogság kérdése. 

Mi van, ha az égiek látják egészben a képet? Mi van, ha én egóval kérem, mi van, ha most ezt, és eddig kell átélnem? Mi van, ha ő így tudta elhozni nekem az önmegvalósítást? Elengedem, teszem a dolgomat. Belém nyílalt a felismerés: mi van, HA NEM ŐT ÉBRESZTGETIK, HANEM ENGEM?