1, ismerd fel honnantól indul be  a másik blokkja,

2, ismerd meg önmagadat,

3, szeresd önmagadat,

4, találkozz a legnehezebb ügyféllel.

Nagyon nehéz, őrült nehéz közelálló embereket támogatni. Arról már írtam, milyen az, mikor bekapcsolnak mások blokkjai, arról is, hogy mikor próbáljunk kilépni, és nem bevonódni, talán még a szeretet is sikerül. De mi van, ha mindhárom tényező összeáll?

4, találkozz a legnehezebb ügyféllel

Ül a probléma kör közepén (rokon, barát, kedves) és az egoja kiáltozik, vádol, csúnyaságokat mond. Én meg bevonódom, vagy első szinten, visszabeszélek és azon a szinten vagyok ahol ő, vagy megpróbálok kérdésekkel segíteni és az sem segít. Nagy tanítások ezek. Meg is köszöntem rokonnak, barátnak, kedvesnek, utólag. Több percre próbáltam támogató kérdésekkel rávezetni, hogy nem minden olyan, amilyennek látja... 

Nos, ott ül rokon, barát, kedves, és egyre jobban belehergeli magát, abba a szituációba, hogy soha senki nem olyan szerencsétlen, mint ő (általában, pedig semmi mást nem teszünk, csak próbáljuk neki a legjobb megoldást hozni, sorra úgy teszünk, ahogy neki tetszik, de aki nem s tudja mit, akar az sosem tudja, mikor elég).

Azért az én kérdéseim, sem "szépek" (kiemeltem párat):

-Honnan veszed azt, hogy megítélheted a mások életét?

-Ha te nem tudtál szerezni egy "festőt" (vagy bárki mást), akkor miért bírálod azt, aki szerzett?

És még ezer rávezető, kizökkentő, tanító kérdés. Egyszer csak azt mondta, hogy:

Látod, te is csak bántasz engem?

Nem volt válaszom, úgy hullottak le  a rokonról, baráttól, kedvesről a kérdések, minden amit próbáltam- próbáltam átadni. Nem tudom, mikortól veszítettem el, vagy szerintem talán sosem értette, amit mondok. Tudod, olyan volt rokon, barát, kedves, mint mikor az ember arra koncentrál, hogy a saját mondandóját el tudja mondani, és totál mindegy, amit  a másik mond. 

Akkor köszöntem, meg neki a leckét. Felkértem arra, hogy ha esetleg szeretne másképp megközelíteni a kérdést, jelezze felém. Szívesen segítek.

Elindultam rokontól, baráttól, kedvestől. Nem tetszett saját magam viselkedése. Én is ember vagyok, valószínűleg bevonódtam, sőt el tudom képzelni, hogy lealacsonyítónak tűnt rokonnak, barátnak, kedvesnek a viselkedésem. És mintha érezte volna, hogy én most tanítom őt, vagy most leckét adok neki... Kicsit én is így éreztem, ezért mondtam azt, hogy itt ennek most vége. (Honnan veszem a jogot, hogy tanítsam? Aki talán nem is kérte. Csak ez a sok negatívum, és önsajnálat nekem fura, mert engem nem ez mozgat. De tartsuk tiszteletben másokat, és próbáljuk átvenni, másokat mi mozgat).

De pont ezért írtam le nektek, hogy igenis van, mikor mi is bevonódunk, mikor befolyásolunk, akkor is, ha jó szándék vezet. Mindenki másnál meg tudom oldani, rokonnál, barátnál, kedvesnél folyton falakba ütközöm, és egyre több metódust, megközelítést alkalmazok rajta. Sőt, prana gyógyítást folyton kéri, és használ is rajta, csak amikor így kiborulok én is, nem vagyok képes gyógyítani, mert az nem olyan mint egy műszer benyomod a gombot és megy...

Tehát, ha a legnehezebb ügyfél, az aki a közel áll hozzád. Mindenki a saját lelkéért felelős! Nem győzöm leírni. Jelenlegi életedben nem véletlenül kaptad ezeket az embereket, ezekkel a problémákkal. Azért hangsúlyozom a jelenlegi életet, mert tudatosítani szeretném, hogy hiába vagy közeli kapcsolatban valakivel, lehet korábban másféle nexus volt köztetek, NEM kell belehalnod abba, hogy átalakítsd eme kapcsolatot, főleg nem egyoldalúan. Szeretet is átértékelődik, Jézus szerinti tartsd oda másik orcádat, egy hibás minta, nem jól rögzült a köztudatban, ő elsősorban azt szeretné, hogy szeresd MAGADAT, ha valami már téged bánt, azt nem kell dédelgetni!! Ki kell állni magadért (de majd akkor erről később írok).

Én folytatom utamat, és ha édesanyám úgy dönt, hogy szeretne változni, ott leszek mellette. Befolyásmentesen. (majd erről is írok, ez is fontos láncszem, de ezt még én is tapasztalom)