Elvárások halmaza
Elvárás: az ember valamit akar, gondolatot teremt. Vagy pozitív, vagy negatív irányban. Megteremti a gondolatot, majd élteti. Továbbkölti, hozzátesz még, minden egyes alkalommal árnyalja. Észre sem veszi az ember, de már az elvárásai szerint él.
Elvár- jogtalanul is. Akar. Mert megérdemli - vár rá. Saját személyét, és vágyait immáron egyként kezeli. A hogyanokat már meg is teremti. Megtalálja a formát, az alakot, és ha valami nem úgy sül el, az persze borzasztóan tud fájni, mert hiszen megérdemelte, elvárta.
A közgazdaságtanban az elvárásokat alakítják a személyes igények, a múltbéli tapasztalatok, és mások véleménye. Majd az ember találkozik a valós tényekkel, az észlelt világgal.
Tehát, ha tisztítanunk kell az elvárásainkat, akkor tekintsük át a következő alapkérdéseket!
1, tudjuk-e melyek az életünkben az elvárásaink? vagy nem váltak eggyé a tiszta vágyainkkal?
2, tudjuk-e felmérni önmagunk igényeit? És ha kell elengedni őket? Megengedni, hogy úgy alakuljon életünk, ahogy? (áramlás)
3, tudjuk-e magunkat mások tükre nélkül látni? tisztában vagyunk-e önmagunkkal?
Egy pillanatig sem szeretném magamat kivonni, én pontosan tudom, hogy milyen erősen teremtek elvárásokat, és ugyanilyen erővel próbálom magam kivonni alóla. Elvárások helyett beállítani a TISZTA SZÁNDÉKOT. Szerencsére az életem mindig úgy alakul, hogy szépen pofon vág az elvárásom, szinte arcomba röhög, így van esélyem felülvizsgálni, javítani. Aki örökös elvárásban él, az örökös akadályban, nyugtalanságban él, hiszen az élete teljesítménnyel tűzdelt. Görcsös. Akaratos. Sodródásokkal teli, nem ÁRAMLÁSSAL.
Áramolj, ne sodródj! :)
...