Inkább azt mondanám, hogy az ember van egy bizonyos rezgèsszinten vagy rezgèstartományban ès az annak megfelelő gondolatokat fogja kívülről.
Amit aztán felhasznál így vagy úgy.
Ès így teremt.
Az elvárások az már következmèny. X rezgèstartományban pl. ott vannak az elvárások is.
Ha meg akarja ezt változtatni, akkor egy magasabb rezgèstartományba kell kerülnie, ahol ezek már nincsenek.

Mint egy emeletesház...az első emeletről nem ugyanazt látni mint a 10-ről.
Ès amit az első emeletről láttunk, azt a 10.-ről már èszre sem vesszük.

De olyn letezik,hogy emeletenkent mas-mas elvarasaink vannak? ;)

Nem. Maga az elvárások egy rezgéstartomány.

Mondjuk az első emeletről látni még, hogy pillangók repkednek a virágok között. A pillangó legyen az elvárás.

Minél feljebb mész, úgy fog változni az, amit még észre tudsz venni a lentibőll. Minél magasabbra jutsz...már nem fogod látni a pillangókat. Ott mást fogsz látni és tapasztalni, az annak megfelelőt. Az elvárásokkal már nem lesz dolgod.

Ezért van pl. az, hogy akik mondjuk meggyógyulnak egy komoly betegségből, újra egészségesen lesznek dolgok amik már nem kerülnek az életébe. Feljebb lép és ott már mást fog tapasztalni, ami a betegség előtt vagy alatt volt, mivel megoldotta azt a valamit, már nincs erre szüksége.

Vagy pl. valaki sokat meditál... vagy utazik (mert mindenki mást nevez meditációnak), előtte depressziós volt, aztán ahogy apránként halad felfelé, lesznek dolgok amik elmaradnak. Pl. a depresszió is ilyen lehet.

Saját tapasztalat, hogy lefelé is lehet szaladni a lépcsőkön :)) Persze nem teljesen, de azért működik a lefelé menet is.
Meg is lehet állni... aztán újra elindulni felfelé.

Akkor úgy jól értelmezem, amíg elvárásokat tapasztalatok, alsóbb emeleteken vagyok? :) Szerintem nem, de nem kell egyeznie a véleményünknek :)

Ha belül magadban tapasztalod...

mondjuk úgy, hogy volt sok "szabad" évem arra, hogy meditáljak (vagy "utazgassak")... tapasztaljak picit. De ne hidd, hogy annak a sok év "jöjjön ami jön"-nek az az eredménye, hogy ki merném mondani, hogy tudok bármit is.
Pont ez a lényege, hogy minél inkább tágul a tudatod, minél több dolgot tapasztalsz meg, annál inkább rájössz, hogy semmit sem tudsz. Az élet paradoxonokkal van tele.
Rájössz, hogy minden szint más és más, mindennek ára van, ez pedig a belső változás.
Mondjuk úgy, hogy elértem valameddig... nem tudom meddig. Azon a szinten én lefelé indultam inkább, így kezdtek megszűnni azok a dolgok, amik a magasabb szinteken voltak tapasztalhatók.
Ha azt kérdezed tőlem, hogyha valakiben vannak elvárások és az milyen szint... akkor az inkább az első szintek közt van még.

Hogy tudd, hol tartasz... erre azt jó mondani: Láttad már magad Isten szemével? Azon át?
Ha úgy látnánk magunkat, sokan megdöbbennénk. Én is magamon, ez nem csak másokra vonatkozik, rám ugyanúgy.

Pl. sokan beszélnek önmagunk megismeréséről. Ember, ismerd meg Önmagad. Gnothi seauton.
Ha megkérdezi valaki mi az, hogy önmagunknak lenni...( mert nem ez, hogy tudom mire vágyom, stb.) Ez a mondat (ismerd meg önmagad)...ha ezt valaki eléri, akkor már csak lecsücsül a fa árnyékába és nevet mindenen. Az összes színészen és az összes szerepen.
Egyedül akkor ismeri meg valaki saját magát ha már nincs olyan, hogy közel és távol, ha már nincsen olyan, hogy másik ember, nincsen olyan, hogy létezik az a valami, hogy halál. Mikor a másik ember arca már a te arcod lesz... egyedül akkor fogod tudni megismerni önmagad.

Hol tartunk, melyik szinten? Én be merem vállalni, hogy megmászhatunk még jó pár emeletet. :)

De a te véleményed is elfogadom, ha úgy érzed, hogy magasabb emeleteken vagy... elfogadva. :)

Rengeteg olyan fogalmat vezettél be, és kérdést vetettél fel, amelyeket nekem még emésztenem kell. Köszönöm. Valóban önmagam megismerése miatt, jött elő eme kérdés, az elvárások kérdése. Azt mondták nekem, hogy görcsösen ragaszkodom, hogy tisztítanom kell elvárásaimat. Kerestem, kerestem, de nem leltem erre választ. Tetszik a kép amelyet ajánlottam, Isten szemével látni. Tetszik a színészet kép, magam is így látom. Tetszik az EGYSÉG gondolata, magam is ezen az úton járok. Köszönöm, és ahogy írtam, még emésztem, amiket leírtál, talán paternoszterben vagyok szintek emeletek közt :)

Annyit a görcshöz és a ragaszkodáshoz, hogy aki fél kiengedni az irányítást a kezéből, aki szereti kontroll alatt tartani az eseményeket vagy történéseket...arra jellemző, szóval picit lazábban. Te döntsd el, hogy miben. Mindenben te döntesz mindig és ahogyan neked jó. (legalábbis én ebben hiszek, hogy mindig úgy, ahogyan jó még).

Tudod miért nem működne az az önmagunk megismerése amiben azt kellene tudnunk, hogy mire vágyunk, mit szeretünk, stb.?
Mert aki megtalálja önmagát az mind vágytalan és mindent és mindenkit ugyanúgy szeret.
Akinek pedig vágya van, az nem fogja megtalálni önmagát.

Az élet azért nagyon jó, mert paradox

Ha nem akarsz semmit, akkor megkapsz mindent.
Ha mindent akarsz, akkor nem kapsz semmit...
Ha elengeded, a tiéd, ha ragaszkodsz, elveszíted.
Minden így működik az életben. Minden.

Ha van is vágyad... szeretnél tudni vagy megkapni valamit, biztos, hogy akkor fogod megtudni vagy megkapni, mikor azt mondod: már nem lényeg. Amikor lemondasz róla. De sosem akkor, mikor még akarod vagy vágysz rá.

És ne hallgass rám. :) Mert mindenre ott van benned a válasz.
Belülre figyelj és magadra hallgass. Lehetnek pici lámpások itt-ott, de az igazi válaszok ott vannak benned.

Ott vagy, ahol lenned kell. És én is és mindenki. És haladunk... :)

Ha sokszor nem túl érthető amit írok, azért elnézést kérek, kb. 38 órája vagyok ébren és ilyenkor így sikerül.

Köszönöm a tanításokat. Meg is ihletett :)

Tényleg fura visszaolvasni régi írásainkat. (mandulazöld). Valamiért 2.x is megtaláltam ezt a blogot. :)

@egypille: Nincsenek véletlenek. :)