Lelki számlák, mi is ez?

Ezt most én találtam ki, lehet, van rá sokkal szakszerűbb szó. Az ember képes mindig saját magától eltávolítani azt, amiről tanul. Spiri képzéseken is, ülünk, vagy ha tetszik innentől kezdve egyes szám elsőben beszélek, ülök a szeretettanfolyamon, jegyzetelek. Sajnálkozom, hogy ez történt mással, másnak ez milyen lehet. Másnak! EZ itt a kulcsszó, merthogy nincs másik....

Tehát tanulok és elfogadom, hogy léteznek előző életek. Léteznek saját előző életeim. Ülök a tanfolyamon és hiszem, hogy jó helyen vagyok, fejlődök, és tanulok egyre többet, egyre mélyebb és komplexebb dolgokat (mi mozgatja a vesét, milyen betegség miatt fáj a szív, milyen meridiánok vannak stb.) Belemélyülök, ellep... Még talán azt is elhiszem, hogy milyen különleges vagyok azáltal, hogy ennyi mindent tudhatok, milyen kincseket találok itt... magamról... Ki is vagyok én? -jön mindig a kérdés. És a válasz oly puritán: én egy tiszta tudatú lény vagyok, aki a fény útját választotta. És megtelik a szívem, és ha nem figyelek, telítődik az egóm. Én fényes vagyok, én szeretek és tudatos vagyok stb. 

19 éves voltam, mikor először gyűjtöttem gyermekek számára játékokat, akkor csak segíteni szerettem volna, majd egyre több jótékonysági eseményen vettem részt, gyermekanimátorsággal is foglalkoztam, eljött az idő, amikor szívesen töltöttem velük az időt.

De hol van a számlákról szó?

Bele kell állni az életek körforgásába. Meghallottam. Végre. Most eddig csak azt tudtam, milyen jó ember is vagyok.... Környezetem is ezt szajkózza, jaj de jó, piros pont, plecsni, DE akkor miért nincs, miért nem úgy stb....

Előző életek és a számlák. Tartozik-követel. Ami megjelenik egyik oldalon, az megjelenik ugyanúgy  a másik oldalon. Szembenéztem saját belső sötét oldalammal. Belemerültem. Alámerültem, nem csak felszínen, hanem a jéghegy alá.

Gyilkoltam, öltem, bántottam, manipuláltam, félrevezettem, nemcsak felnőtteket, gyermekeket is. Nem most, hanem előző életemben. Ebben az életben vállaltam, hogy kihozom a legtöbbet, hogy megfejlődöm, hogy mindent rendbe hozok, amit tudok. Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek ártottam, bármilyen létformámban. Egyik meditációmban a Teremtő azt mondta, nagy elkeseredésem láttán, hogy ennyi szörnyűséget tettem: "Majd annyi embernek hozol jót, áldás, mint amennyinek kárt tettél."

Benyújtották a számlát. Követelnek sokan.

Megadatott az a kegy, hogy megtehetem. Körbenézek, nézem a kapcsolataimat, és rádöbbenek: érzem, hogy sok embernek ártottam, így oktatóként sok emberen segítek (tényleg minden hallgató után nyúlok segítek, eddig nem értettem ezt a fanatizmust, most már értem! Big picture) . Csökken a számla, de még van. 

Minden kapcsolat, közeli, baráti, rokoni kapcsolat: számlakiegyenlítés. A környezeted mindig tükröz, visszajelez. Hol tartasz, merre tartasz. Pontos az Univerzum. Minden tanítás, és lehetőség kiegyenlítésre. Akit megbántottam, most megkaphatom gyermekként, párként stb., hogy tudjak rajta segíteni. Nem véletlen, hogy gyermekeket szórakoztatok, mert előtte ártottam nekik! Meg egyáltalán azt fontosnak tartanám kihangsúlyozni, hogy mit is jelent az, hogy te másoknak, mit okoztál. Karmák, tartozások, fogadalmak, átkok láthatatlan szálakon mozgatnak engem. Amikor azt mondják, hogy valakinek az anyja voltam, és nem törődtem vele, és ezt kapom most vissza, akkor sokszor túllépek ezen a kérdésen, holott ácsi, most nézd meg, milyen is egy anya-gyermek kapcsolat??! Milyen mély és bensőséges, mikor édesanyámra gondolok, és mennyire meghatározza mai napig gondolkodásomat, akkor én, ha ártottam gyermekemnek, akkor én ártottam a világának, érthető, érezhető  ennek a súlya? 

Párkapcsolat gyönyörű terület erre! Nekem ebben az életemben jelen van az ikerláng téma. Tanít. Eltol magától, lelép, nem néz vissza. Én közben keresek, kutatok válaszokat és közben észrevétlenül fejlődök. Az ő lelke -mások visszaigazolásával mondom- teljes sértettségben van. AZ, hogy most ellök az nem  a mostani pillanatnyi életünk része, nem kell odamennem és bocsánatot várnom tőle,  és talán jogosan erre az életre, HANEM ellenkezőleg nekem kellene lelki-szellemi-fizikai szinten bocsánatáért esedeznem, hogy ez a terület megteljen szeretettel és fénnyel. Át kell élni ezeket a hibákat, és ha kell, tanulni belőle, és ha kell bocsánatot kérni, és nem érzelmeket vinni bele rögtön, mint az ikerlángkapcsolatnál, hogy őt most akkor nekem szeretnem kell? Mi össze vagyunk kötve, nemde? Igen, össze vagyunk kötve, én megtapostam őt, ő megtaposott engem. Látható, hogy ki-kit hányszor mennyire, merthogy ki fordul, el kitől? Ennek a témának is a legnagyobb tanítása a feltétel nélküli szeretet áramoltatása. Tudsz-e feltétel nélkül valakit úgy szeretni, hogy nem vagy vele, és nincsenek elvárásaid, és valószínűleg ezen életedben nem is leszel vele...Feltétel nélkül szeretni és gondolni rá...Tegnapig még én is úgy gondoltam, hogy annyi mindent tettem érte, annyi mindenkinek segítettem, JÁR nekem valami. JÁR nekem egy bocsánat tőle, vagy aki engem megsértett pedig ÉN OLYAN JÓ ember vagyok! 

Micsoda???!!!

Egy olyan embertől (lélektől) várok bocsánatot, akit többször mélyen megsértettem, akinek földjét, faluját felégettem, aki várt rám több évet, és nem mentem?! Hát, nem! És ez nemcsak párkapcsolati szinten értendő, HANEM az egész környezeted ezt tükrözi! És igen, nem kedvelem a tükör szó használatát spiriben, de igen, ezt is megértettem, hogy a tükör-tükör, arról, hogy te anno előző életedben kikre, milyen hatást gyakoroltál és ez, hogyan jelenik meg a jelenedben!*

És erre döbbentem rá, hogy én mennyire felszínen kapizsgálom az értelmezését mindannak, amit eddig a sok szeretettanfolyamon kaptam. AZ, hogy előző életek nem csak két szó, hanem egy történetfolyam, amelynek én is részese vagyok. És megadatott az a kegyelem, hogy rendezzem a számlákat. És emellett olyan csodás barátaim, mestereim vannak, akik támogatnak ebben!

Hála és köszönet ezért a tapasztalatért, tanításért! 

 *- Ne felejtsük el, azért azt sem, hogy minden lélek, minden ember, más-más előző élettel rendelkezik, valamint eltérő lélekfeladattal, életfeladattal született le!