A kor folyam ,  mely  visz vagy elmerít, Uszója, nem vezére, az egyén. (Madách) - ez jut eszembe a halakról. 

Nagyon nagyon jól ismeri a saját, és mások érzelmi világát. Meg kellene nekik tanulniuk, hogy miképp tartsák kordában az érzéseiket, az érzelmeiket. Figyeljen, észleljen. Mikor sok(k)?! Mert, maikor kiteszi szívét ,lelkét: verset ír, képet fest, tettekkel fejezi ki érzelmeit a másik felé, akkor lehet, hogy a másik fél nem tudja befogadni, nem tudja úgy befogadni, ahogy ő szeretné (lehet, hogy itt a másik szeretet elfogadását nem tudja kezelni, stb.).

Ezért aztán, figyeld a másik reakcióját! Lásd meg, hogy hol vagy sok. Legyél magadra büszke, hogy vannak érzéseid, és ki is nyilvánítod. A korábbi tanulmányaim alapján azt mondhatom, hogy az agyunkban (főképp nőknél), nagyon hamar belobban az agy érzelmi központja és eluralkodik rajta! Kezeld ezt  a szituációt. Figyeld magad. Mind a szomorúság, mind a bánat, depresszió is elönthet. Ugyanakkor a pozitív érzések is., vidámság, öröm és megtelhet benned.

Van, mikor élvezel érzelemről érzelemre élni, szerelemről-szerelemre. Menj mélyebbre, ha felszínesnek mondanak, nézd meg, mi van az érzés mögött, ne ugrálj érzésről-érzésre. Minden persze együtt járhat, hangulatváltakozással is.

Mit kell megtanulnod? Azt, hogy kezeld az érzéseidet. Jól veszed másokról, és magadról is az érzelmeidet (ez tényleg egyedi, legtöbb kliensem nem tudta megmondani, mit érzett az adott szituációban). De tartsd kordában őket! És ha lehet, mélyebbre néz, hogy honnan jön, mi az érzés motivációja?

Legyenek földi, racionális kérdéseid magad felé! Zökkentsd ki magad, ha kell. 

Áldás rátok!