Tanárként sokszor tartok előadásokat. Tudom, mikor, mit rontok el, tudom, mikor improvizálok, és mikor vagyok hatással a közönségre. Imádom, mikor elhalkulnak, elcsendesednek a diákok, és látom a tekintetükből, hogy leesik az a bizonyos tantusz. Végigsöpör köztük a heuréka. Kevés ilyen esemény van, szeretem őket. De a nyilvánosság, bárki és bármi lehet. Bárhol, bármikor lehet első benyomást szerezni. Bárhol képviselni, preZENtálni lehet önmagadat, nem szükséges hozzá hallgatóság. És ha kicsit kitekintünk észleljük, hogy az égiek, úgyis mindig, mindent tudnak rólunk, tudják, mikor vagyunk ön-azonosak, mikor prezentáljuk kint azt, amit bent érzünk.

Én is magamon érzem azt, amit még Gabriella Bernstein könyvében olvastam, Bhadisan szavait:

Ha jelenléted nem működik, szavad sem fog!

Ha a körülmények úgy adódnak, hogy a hangulatodnak vége, előadásod, nyilvánosságot sem alakul jól. De ebből bármikor felébresztheted magad! Légy résen, légy jelen!  

Ezt Gabriella a saját előadása előtt, úgy fordította magának:

Ne bízz a szavaidban, bízz a jelenlétedben!

 És akkor ott, jött nekem az égi gondolat. Épp készültem egy előadásra, amit előadásokról kellett tartani.

Prezentáció, általánosan arra utal, hogy valamit bemutatunk. Majd eszembe jutott, mert szeretek szavakat elemezni az eredetük alapján, hogy a prezentáció szó az angol, presentation szóból ered. A szótő, a present, vagy a presence - a jelen időt jelen(!)nti. Jelenlét - presenting.

Prezentálni = JELEN LENNI! 

Amikor az ember előad, nem bemutatkozik, tehát nem magát tárja ki, hanem JELEN van, felveszi a külső környezet rezgéseit, és ezen túl, ahogy imént idéztem: BÍZIK JELENLÉTÉBEN! 

És ha egy kicsit továbbgondoljuk, maga a jelen idő, presence mit is jelent? A kijelentő módot, a jelen időt. Én vagyok. Létezem. Élek. Azt, hogy az ember 0-24 órában prezentál. Nem engedi, hogy a tegnapi gondolat visszarántsa, vagy a múlt lehúzza, jelen van, él és teremt a MOST.

BÍZZ A JELENLÉTEDBEN!

Áldás rátok! Légy jelen, légy mindig önazonos!