Minden nap kérdezem, épp mi az, amin dolgoznom kellene. Hiszen magam a legfelsőbb jónak azt érzem, ha az egyén az ÉN-békéjéhez jut közelebb.
Az ÉN-BÉKÉHEZ, nem egy másik emberhez, vagy vagyonhoz, vagy pozícióhoz. A BÉKÉHEZ, nagybetűvel. Ahhoz, hogy úgy érezze magát az egyén, az ember, hogy elérte a zéró-állapotot, a tiszta állapotot.
Azt a választ kaptam, hogy dolgozzak az önelfogadáson, ahhoz, hogy közelebb kerüljek az én-békémhez.
Először nem értettem, de nem kérdezem meg a a legfelsőbb jónak véleményét.
Önelfogadás, ízlelgetem és a béke.
Ahogy az ember visszatekint életére, azokra a pontokra, amelyekben megfelelt, vagy úgy érezte, valamit, valahogyan kellene csinálni, lejjebb és lejjebb adja önmagát.
Éreztem, hogy jön fel az a cucc, ami engem akadályoz az én -békémben. Hogy eleve nem fogadom el 100 %-an a testemet, nem fogadom el a helyzetemet, hogy a korommal van gondom, sőt, néha a nőiségemben is találok hibát. Ha pedig, találsz hibát, akkor ott nem a béke energiája áramlik, már nem a szeretetben vagy. Persze sarkítok, de szerintem mindenki érti, és érzi, hogy ő milyen területekben nem fogadta el magát.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy lassiez faire doktrínaként, most mindent el kellene engedni, mert, hogy elfogadom a testem kövér és pont.
1. Hanem, először is megbocsátani önmagadnak, hogy eme problémák felmerültek. Azt , hogy kikerültél a béke állapotából.
2. Elfogadni, a jelen állapotodat.
3. Megnézni, hogy a jelen állapotod és a várt állapot között mekkora a különbség és egyáltalán kell-e a várt állapot (pl.: aki felnőtt korában azt fájlalja, hogy teste nem elég jó balerinának az nem reális elvárás, és vannak felnőtt balett képzések, sőt más tánciskolák, tánctanfolyamok is).
4. Meditálni-meditálni-meditálni. Visszatalálni a lélek hangjához. Hol engedted el, hol volt az a pont, ahol már másra, pl egóra hallgattál? (lélekhangjáról írok egy másik posztban, mert nagyon fontos)
5. Megtalálni az én-béke állapotát. Megismerni és bízni önmagamban és Teremtőben annyira, hogy tudjam önmagamat visszatéríteni az én-béke állapotába.
6. Mindig, de mindig össze vagy kapcsolva a Teremtővel.  Már ez a gondolat segítsen rajtad! Nem vagy egyedül, és nem váltál le sehonnan.
Mindig van kapcsolódásod az én-békéhez! 
Ahogy gondolkodtam saját magamon, úgy érzem, hogy el kell fogadnom, hogy harcos vagyok!  (ez csak azért fura nekem, mert én mindig egy békés embert látok magam előtt, hogy békében oldódjon meg minden. Azt gondoltam, nekem is békésebbnek kell lennem. De jól tudok motiválni, jól tudok mozgatni embereket, és amint a békét keresem magamban és nem fogadom el belső erőmet, távolodom, mint közeledek önmagamhoz. Harcos motiváló vagyok és kész! 
Áldás rátok!