Épp oldásra készülődtem az önelfogadás témában. Az oldásban szerepel Jézus, így ott állt mellettem. De úgy sugárzott, mint soha. Elkezdtem sírni attól, hogy az ő végtelen szeretetével engem feltölt, nyugtat, beszél hozzám. (Mikor már a végtelen szeretettől nem könnyek, hanem mosoly jelenik meg az arcodon, akkor vagy sínen. A szeretet mosolyra fakaszt, nem sírásra, de addig még él benned valami mély fájdalom, amíg a végtelen szeretetforrás miatt lélek megnyitja a könnycsatornát és azon keresztül oldja azt a fájdalmat.) Kértem, hogy segítsen önelfogadás témában. Megnyugtatott és biztatott Jézus, a szeretet a legmagasabb minőségi energia.
Erre megszólalt a HANG. Onnan fentről, messziségből: ÉS TE MIT GONDOLSZ SZERETHETŐ VAGY?
Egyszerre rengeteg olyan érv állt az arcomba, amely nem ezt támasztotta alá, saját mondataim visszhangzottak vissza, amelyben én magamat ilyennek, vagy olyannak nevezem, de egyáltalán nem szerethetőségre utalva. Percekig tartott a sok -sok negatív gondolatom feldolgozása, és bevallása a Teremtőnek, hogy igen, bárhogy állok most, én azt gondolom, hogy ÉN nem vagyok szerethető. És ez gond. A szeretet világában.
Majd természetesen a hang, kért, hogy nézzem meg és sorakoztassam fel azokat az érveket, amelyektől én szerethető vagyok.
Azok az érvek könnyen jöttek aztán, feltöltöttek szinte egyenesbe állítottak engem.  Megkönnyebbültem. Oldottam tovább.
Magam nagyon szeretem azt, amikor szembeállítanak saját eldugott, mélyében lévő hitrendszereimmel. És letépik, mint egy ragtapaszt, hogy újjá tudjam varázsolni. Én ilyen vagyok, harcos szembenézős. Ahogy a Teremtő kérdezte, mielőtt bármit is csinálnál magaddal, mit gondolsz, egyáltalán SZERETHETŐ vagy?
Kemény kérdés, biztos gyógyulás! 
Válaszold meg magadnak!