Ajándékot kaptam, ez egy ajándék kapcsolat. Vezette fel nekem egy éve  kineziológusom. Pislogtam, fogalmam sem volt, erről, nem értettem, mi ez, és hogy ajándék? Általában nem szoktam kapni, többnyire, inkább adok. Meglepődtem. De ahogy lenni szokott, a jót hamar elfogadja az ember. Vártam, hogy találkozunk, szűköltem, hogy Ő nem tudja, mi vagyok ÉN neki, és ez miért nem kölcsönös, vagy legalábbis, hogy jön ahhoz Ő, hogy elfelejti, hogy találkoznunk kellene, nem tudja ő milyen is nagy ajándék az ikerlélek szerelem?

Második szinten, azok az

Ma is csodás reggelre ébredtem. Akármilyen rosszak is az álmaid, reggelre mind elmúlnak az árnyak. Jó volt volt ezt a hálás reggelt ismét megélnem. Mikor nem kell rohannod, nem várnak, nem kell teljesítened, nem stresszelsz semmim. Csak vagy és lélegzel. Természetesen mámorító és könnyen megszokható az ilyen reggel, de mindig emlékeztetni kell magunkat, hogy legyünk hálásak, az ilyen pillanatokért. Ma egész nap hálámért gyújtottam gyertyát, hogy adasson minél több ilyen pillanat. Ne csak a rossz percekben forduljunk égiek felé, hanem az egyszerű

Vákuumban ülök. Köd előttem, köd utánam. Reménykedem, hogy válaszaim lesznek, még azokra a kérdésekre is, amelyeket még nem tudok megfogalmazni...

Milyen könnyű lenne így élni? milyen könnyű lenne elfogadni, mindazt, ami most vár engem? Akármi legyen is az. Elfogadni a kérdésen túl, aminek kiejtését is félve teszed, a válaszokat is. Majd együtt élni velük.

Nem válaszol, nem ír napok óta, egy fizikai jelet sem mutat, hogy miképp érez. Emiatt egyedül érzem magam. Egyedül harcolok kettőnkért. És védem meg magam minden helyzetben. Zárkózottsága

Mindig mindent le kell jegyzetelnem. Ki kell írnom. És mostanában,közel két éve, olyan hullámvasúton indultam el, hogy sokszor magam sem tudom, mi merre.

Akinek a spiritualitás nem a kenyere, ne is olvasson tovább:), csak elszomorodna, vagy dühös lenne.

Igen, két éve kezdtem foglalkozni spiritualitással. Egyébként van tudományos fokozatom, mindent megpróbáltam definiálni, de nem sikerült. A kislánykoromban keresztkérdésekbe vérzett bele a hitoktató, majd tudományos emberként semmiben sem hittem, csak magamban és az empíriában.

Nyitottabbá váltam.