Közeleg az év vége! Az ember önkéntelenül is visszagondol az elmúlt évre, és következtet, gondolkodik... A hangsúly a gondolkodik-on van! Pörög az ember, a saját gondolati mintáján belül.
Már tudatos vagy, érzed, mi a jó és mi a rossz. Érzed, mikor indul be az egód, mikor hajt téged ő. Aztán csak ott áll a szíved, lelked az egó által tett roncsok felett és te tovább nehezíted azzal a helyzetet, hogy elítéled magad. És pörög tovább a spirál... Állj le! Elárulom a nagy titkot, amely nem oly nagy titok, de nem látunk bele másokba! Minden létező embernek vannak jó és rossz gondolatai, pillanatai, ez NEM csak a te egyedi mintád!
Kérj bocsánatot, ami nem az önszereteted, és önbecslésed védelme miatt tettél, bocsáss meg és engedd el a pörgős energiát róla, úgyis érzed legbelül, mi az amit meg kell bocsátanod (lelkiismeret = lélek hangja).
De! És itt térnék ki magadra, ELSŐSORBAN magadra is gondolj szeretettel! Egyszerűen határozd el, hogy Úgy döntöttem, itt az év vége, hogy megbocsátok magamnak. Addig mondogasd ezt, hogy megbocsátok magamnak, amíg érzed, hogy leért, hogy feltölt a fény és a szeretet, hogy amikor legközelebb tükörbe nézel, szemben a megbocsátás fénye tükröződik a szemedben. Tedd meg magadért, itt az év végén, hogy a következő évet már tiszta lappal, lélekkel kezdhesd!
Őszintén mondom, szívem összes szeretetével, hogy BOCSÁSS meg MAGADNAK, a gondolataidért, a cselekedeteidért, a szavaidért! Teremtőtől kérj megbocsátást, magadra kérj megbocsátást. Érd el a zéró állapotot, azt az állapotot, amikor megérkezhetnek hozzád azok a jó , és pozitív gondolatok, amelyekkel teremthetsz, talán egy olyan szituációt is, amikor megtalálod a szavakat, hogy akitől kell bocsánatot kérj, vagy egy olyan dolgot teremtesz, amivel továbblépsz. De ezért ÖNmagaddal kell jóban lenni, érted? Legyen a rutinod része az Önmegbocsátás.
Áldás rátok!