Miért tekintesz folyamatosan másikra? Miért gondolod, hogy majd ha olyan leszel mint ő, azt birtoklod mint ő, majd jobb lesz neked?
Miért akarsz más lenni, mint ami és aki vagy? Olyan sok energiát fektetsz abba, hogy olyan legyél, amilyen nem vagy.... Engedd el, azt a sok-sok erőt, ami abban vagy, hogy valaki MÁS legyél. Hogy lehetnél valaki más, amikor már VAGY valaki?
Tudod, mi akarja ezt? A so kat emlegetett, és szélesen értelmezett EGÓ. Egó fő tevékenysége, hogy mindig összehasonlítás alapján te egyre rosszabbul legyél, és FÉLJÉL. Féljél élni, féljél

Akikkel beszélek, akik hozzám fordulnak, azokról döntő többségében kiderül, hogy az önszeretet hiánya a fő kérdés. Nem, nem tudok mondani egy egységes megoldást az önszeretetre, arra, hogy miképp szeretheted önmagadat jobban, mert minden (emberi) lélek más, más utat jártál be addig, amíg ezt olvasod, sőt más lesz az utad, amint elolvastad. Mások vagyunk, és mégis egyek   (erről is írok majd).
Az onban, azt mindig leszögezem, hogy jelöljük ki, az önszeretetünk határait. Meddig tartunk mi, vagyis csak a Te határa. Honnantól mondunk nemet?
Ehhez

Mi az, ami minden létezőben megvan? Amit mindenki jutalmaz, mindenki keres, és egyszeriben mindenkit mozgósít, és egyesít? 
Ha mást nem is találsz másik emberben, a szeretet az a közös pont, amiben megegyezhettek!
Ha a vízhez, ha a növényhez, ha akárcsak a kristályhoz beszélsz, imádkozol érzed a reagálását!
Mindenki más, de mégis ugyanaz!    Áldás rátok!

E héten történt velem. Mesél, mesél a mellettem ülő. Próbálkozom, innen-onnan, segíteni neki, de nem hall meg. Nem hallgat meg. Mondják nekem, hogy Őt még saját egoja vezérli, nem tudom elérni Őt.
Válts nézőpontot! Ne csak a saját "igazadat" szajkózd! Milyen lehet a másiknak, ő mit gondolhat, miért teheti ezt? Vajon, Te mindent kidolgoztál magadban ahhoz, hogy ilyen gondolatoknak a szájon keresztü l erőt adj?
Együttérzés rólad is szól, vajon valóban együtt tudsz érezni mással, és magaddal is? Vajon érzed, érted-e tested rezdüléseit? Vajon tényleg

Szívem minden szeretetével ajánlom eme mondatot. A boldogságod a Te dolgod. Mindig, minden pillanatban választhatod a jót. Az út néha göröngyös, és a fejlődés is mindig arra van, amerre tuti biztos nem akarunk menni. De megéri!  < Szintén saját tapasztalatból beszélek, hogy köszönőviszonyban sem vagyok régi önmagammal. Nyugodtabb, kedvesebb, lazább, vidámabb vagyok. Mert másképp döntöttem, ahogy T e is teheted.
Lehet másra fogni, lehet elfordulni, lehet elfojtani, és bármi mást csinálni, csakhogy kényelmes legyen, de vajon hosszútávon hasznos is?

Elég vagyok. Elég jó vagyok. Pont elég jó vagyok. 
Nem kell futkosnom, nem kell kintről megerősítést kapnom. Önmagamból nyerem az erőm, mert van elég erőm, hogy folytassam, nem adom át energiámat másnak, nem engedem, hogy más megcsapolja energiáimat. Nem adom ki egyszerű tévénézéssel a saját energiámat a semmibe, nem veszek el mások pletykáiban. Ezek üres járatok, csak azért, hogy megfeleljek m ásoknak, Megfeleljek általam képzelt olyan hitrendszereknek, ami NEM én vagyok, csak egy illúzió. Mert én, ÉN vagyok.
Ha eddig nem tudtad, akkor ismerd meg, azt

Vannak olyan esték, amelyek a lélek sötét éjszakájának nevezhetőek. Valahogy a mélyről, igazán mélyről jönnek fel a trutyik, csakis azért, hogy fejlődj, hogy aztán értékeld életed, bizalmadat, magadban vetett pozitív értékedet.
A nappal, a hajnal mindig eljön, eljön a fény. 
Mindig mondom én is magamnak, hogy végülis jó, hogy feljön a trutyi, mert még mélyebbről ástuk ki, azt amit hosszú életek alatt odateremtettünk.
És eljött a fény! Értékeld nemes munkádat!